Egy harmincas-negyvenes férfi virágkorát kellene, hogy élje, kicsattanó energiával, maximális teljesítménnyel élete számos területén.

Fáradhatatlan apaként és párként, apadhatatlan libidóval és csillapíthatatlan munkakedvvel, miközben még a testét is karbantartja a hipermodern fitnesztermek shake-ekkel és copfos edzőcsajokkal átszőtt miliőjében.

Ehhez képest te szinte minden nap stresszelsz, versenyt futsz az idővel, és bár jól keresel, cserébe a pálma nem nő a teher alatt, hanem lassacskán kettétörik a törzse. Egyre sűrűbben érzed, hogy kalimpál a szíved, hogy szédelegsz, ha egy kis időjárás változás jön, megfájdul a fejed, felszaladnak a plusz kilók, és megizzadsz, ha az irodában bedöglő lift helyett a lépcsőzésre kényszerülsz.

Ezek a tünetek talán még nem is annyira ijesztőek számodra, pedig miközben szépen építgeted a karriered, és igyekszel a kiegyensúlyozott párkapcsolatra, már csak hajszál választ el attól, hogy komolyabb problémák üssék fel a fejüket.