Gyulladások lelki okai

Mielőtt belemennénk a gyulladások lelki okainak taglalásába, térjünk csak vissza a kezdetekhez. Mi a gyulladás? Legtöbbünknek a tűz jut róla eszébe, valami ég, valami lángra lobbant, begyulladt. Vagyis a tűz elem, mint negatív erő jelenik meg ez esetben. Az elnevezés is találó, hiszen a gyulladások jó része összekapcsolódik egyfajta belső melegség, forróság érzettel.

A gyulladásoknak az emberi testben számos fajtája van, de többnyire a szervezetnek (azon belül is az immunrendszernek) a válasza valamilyen negatív külső tényezőre, mint pl. a fertőzés. Ez természetes és jó, hiszen a célja, a probléma okának megszüntetése. Ha ez megtörténik – mint például egy apró sérülés esetén – semmi gond, minden rendben lezajlott.

De mi van, ha a gyulladás nagymértékű, vagy nem múlik el? Mi van, ha folyton kiújul, vagy krónikussá válik? Akkor az emberek elkezdenek gondolkozni (már amelyik), ez mitől van? A gyógyszerek kezelik a tünetet, a fájdalmat – vagyis a szervezet jelzőműszereit kikapcsolják – de az eredeti okot nem szüntetik meg.

Számos fizikai és életmódbeli ok is közrejátszhat, de itt most a lelki okokat keressük. Valójában ezek egymásra hatnak, tehát a lelki ok, az életmód, a táplálkozás és mozgás mind együttesen közrejátszik a létrehozásban és a megszüntetésben. A gyulladás oka felhalmozódott energia. Attól függően melyik szervben jelenik meg, tudhatjuk mi a lelki oka.

Érdemes tudni, hogy a gyulladások a legtöbb betegség kísérőjeként megjelennek. Így az adott betegséggel együtt vizsgálva kaphatunk képet arról, vajon milyen lelki okok vezettek el hozzá. A lehetséges okok skálája a lelkifurdalástól egészen a veszteségérzetig számos dolog lehet, ami bennünk ég.

Gyulladások lelki oka

Gyulladások lelki oka mindig valamilyen negatív érzelem, amely egy bizonyos életterülettel, s azon át egy adott (vagy néha több) szervvel kapcsolatos. A düh, a méreg, a harag, de még a felhalmozódott aggodalmak és félelmek is közrejátszhatnak ezen állapot fenntartásában.

Ha az egyén nem tud megoldani valamit az életében, ami folyamatos feszültséget, belső frusztrációt okoz, ez gyakran csalódottságot, majd indulatokat, haragot kelthet. Amennyiben ezt nem tudja kiélni, vagy változtatni a helyzeten, megjelenik a szervezetben egy krónikus gyulladásban.

Azok az emberek, akik hajlamosak a negatívumokra koncentrálni, sok rosszra figyelnek, és önmagukkal szemben is erősen kritikusak, sokkal nagyobb valószínűséggel élnek át gyulladásokat, melyek akár évtizedekig „büntethetik” őket. A szervezetben bekövetkező gyulladás felhívja a figyelmet valamire, amire nem figyelünk, s a fájdalommal szinte késztet arra, hogy megoldjuk.

Ha nem teszünk semmit, vagy nem értjük az üzenetet, a gyulladás krónikussá válik. Akkor mégis, mitől van, hogy néha a gyulladások eltűnnek, megszűnnek? Valószínű, hogy ezen esetekben spontán módon megoldottuk a dolgot, az a bizonyos életterületünk rendbe jött, s minden vele kapcsolatos energia átalakult.

A krónikus gyulladás figyelmeztető kiáltás a szervezettől, hogy változzunk. Ha valaki nagyon ellenáll, ez akár „gyógyíthatatlan” betegséghez is vezethet, bár ez szerencsére a ritkábbik eset.

A gyulladás egyben kifejez az emberben levő „lobbanást”, amikor valaki szinte robban a dühtől, hogy megszabaduljon valamilyen belső konfliktustól. A gyulladás – a fertőzéssel együtt – testi szintre süllyedt lelki konfliktus. Ha tehát lelki szinten elkerüljük ezt, nem nézünk szembe vele, akkor megjelenik a testben.

Áttételesen nézve, ha valaki lelki szinten nem „robban”, vagyis nem viszi végig magában a belső konfliktust okozó problémát, sőt mi több, elfojtja, akkor nem hagy a szervezete számára más választást. Ha lázongunk valami ellen, de nem merjük vállalni, vagy nem teszünk semmit, a testünk lázad helyettünk.

Másfelől a hosszan elhúzódó, krónikus gyulladás mögött a háttérben kialakult bűntudat is rejtőzhet. Ha úgy érezzük, nem tettünk meg valamit, nem álltunk ki valamiért, s ezt nem dolgozzuk fel, elraktározódik sejtjeinkben.

A lelki megoldás a gyulladások ellen

A megoldás, ha végre kifejezzük, amit érzünk, szembenézünk a problémával, felvesszük a kesztyűt, majd továbblépünk. Alapvető, hogy a pozitívumokra fókuszáljunk, de egyben szükség van legalább egy komoly célra, amire fordíthatjuk az energiánkat, így nem fordul gyulladásba.

Észre kell vennünk az árnyékok mellett a fényt is, a felismerésből eredő nyugalom és béke harmonizálja a szervezetet is. El kell fogadnunk önmagunkat és a jelenlegi helyzetet, s ahelyett, hogy mérgelődnénk és mindenben a problémát látnánk, őszintén felvállalni azt, ami van.

Nem vagyunk semmivel sem kevésbé értékesek attól, hogy valamilyen gondunk van, vagy valamit nem tudunk megoldani. Ha nem tudunk szembefordulni vele, segítséget kell keresni, de nem szabad hagyni, hogy az egész folyamatnak egy évekig tartó krónikus betegség legyen a végeredménye.

Amely szervben felhalmozódik az energia, s ily módon „tüzes” állapotot idéz elő, a hozzá tartozó életterületen cselekednünk kell. A döntésképtelenség elősegíti a gyulladásos folyamatokat, ezért mindig meg kell határoznunk céljainkat, s az irányt, amerre tartunk.

Ha nem fogadjuk el a kihívásokat, a fejlődést, akkor az élettel járó pozitív izgalom negatívba és feszültségbe csak át. Így mintegy testi szintre redukáljuk az élethelyzetet, elnyújtva annak megoldását. Ismerjük fel önmagunkban az elfojtást, az ellenállást, és dolgozzuk fel, megelőzve a testi-lelki problémákat.

Szólj hozzá!